Dsida Jenő: Vonat alatt |
Azt hinnéd ugyebár, meghal, aki a pöfögő, dohogó mozdony alá hajtja a sínre nyakát. Jaj, látod, a sinre feküdtem, szikrát szitál és robbanva robog fekete, szörnyű korunk. S az én testem olyan erőtlen, az én nyakam olyan fehér, az én vérem olyan piros. És megtudod-e érteni, mit jelent meg nem halni, kinlódni csak, égő szikrát fogadni vérbefutott szemedbe s minden ébernél-éberebb öntudattal számolni a csattogó kerekeket. Egy - kettő - három - négy - öt - hat - hét...  |
a képet rakja ki. Köszönöm:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése